A gyerekek aggódnak. A normális aggodalom és a szorongásos zavarok közötti különbség a szorongás mértékében rejlik.

Amikor a szorongás tüneteire gondolunk, legtöbbször a szülőkhöz való ragaszkodás, dolgok elkerülése vagy nagyfokú félénkség jut eszünkbe. Azonban a problémás viselkedés is lehet a szorongás tünete. Ez azért van, mert néhány szorongó gyermekben túlzott igény alakul ki arra, hogy kimeneküljön a számára kényelmetlen helyzetből. Ez a viselkedés gyakran dühnek vagy ellenszegülésnek tűnhet. Azok a jelek, amelyek arra utalhatnak, hogy egy gyermek, aki rosszalkodik, valójában szorong, közé tartozik a dühkitörés, a hisztik, az elkalandozó figyelem, a sok mozgás (például a helyéről való felállás vagy akár a teremből való kiszaladás), másokkal való veszekedés és a túl sok kérdés feltevése. A felnőttek tévesen gondolhatják, hogy a rosszalkodó gyerekek szándékosan viselkednek rosszan. A szülők úgy érezhetik, hogy nem tisztelik őket, és frusztráltak vagy kimerültek lehetnek. Az iskolában, amikor a gyerekek megzavarják az órát vagy nem követik az utasításokat, megbántják a tanárokat. Ahelyett, hogy megtanulnák kezelni a szorongásukat, végül az igazgatói irodában kötnek ki. Azok a szorongó gyerekek, akik rosszalkodnak, tévesen ADHD-val vagy viselkedési zavarral diagnosztizálhatók. Ezért fontos, hogy egy szakember, például egy pszichológus, pszichiáter vagy mentálhigiénés szakember megvizsgálja a gyermeket, hogy kiderüljön, mi okozza a viselkedést. A szorongást nagyon sikeresen lehet kezelni kognitív viselkedésterápiával (CBT) Aroma Freedom techinkával kiegészítve. A gyerekek megtanulják, hogyan nyugtassák meg magukat, amikor szoronganak, majd dolgozzák fel a számukra negatív helyzetet és a szorongás idővel csökken.