Egy 10 éves fiú, Balázs, kiborul az iskolában. Egyik osztálytársásnak a megjegyzése zaklatja fel, ezért meglöki a másik fiút, és lökdösődés alakul ki. Amikor a tanár közbelép, hogy megállítsa őket, Balázs dühöngeni kezd, papírokat és könyveket dobál szét a teremben, majd kiszalad a teremből. Végül az igazgatóhelyettes irodájában tartják kordában, ahol többen is megpróbáljál lenyugtatni. Ehelyett Balázs kétségbeesetten megpróbál kiszabadulni, és megrúgja az igazgatóhelyettest. A személyzet hívja a 112-öt, és Balázs végül a sürgősségi osztályon köt ki.
A laikusok számára Balázs egy olyan fiúnak tűnhet, akinek komoly dühkezelési problémái vannak. Nem ez az első alkalom, hogy elveszti az önuralmát. Az iskola ragaszkodik hozzá, hogy a szülei minden nap ebédidőben hazavigyék őt, mert kitiltották a menzáról.
Fel nem ismert szorongás
De mi is történik valójában? Kiderült egy értékelés után, hogy Balázs szociális szorongása nagyon magas szinten van.
Balázs képtelen nem tud elviselni semmilyen – még építő jellegű – kritikát sem. Retteg attól, hogy zavarba jön, ezért amikor egy fiú olyat mond neki, amitől kényelmetlenül érzi magát, nincs meg a készsége, hogy kezelje, és pánikba esik. Harcol vagy menekül.
Balázs története jól példázza azt, amit a szülők és a tanárok talán nem vesznek észre – hogy a zavaró viselkedést gyakran fel nem ismert szorongás okozza. Egy gyermek, aki látszólag ellenszegülő vagy agresszív, valójában a szorongásra reagálhat – olyan szorongásra, amelyet életkoruktól függően talán nem tudnak hatékonyan megfogalmazni, vagy nem is ismernek fel teljesen.
Különösen a fiatalabb gyerekeknél, akik szoronganak, láthatjuk a „lefagyás” vagy a szülőkhöz való ragaszkodás viselkedését, de hisztiket és teljes összeomlásokat is tapasztalhatunk.
A nagy álcázó
A szorongás sokféleképpen jelentkezhet, részben azért, mert ez egy fiziológiai válasz a környezetben lévő fenyegetésre. Ez a válasz maximalizálja a test képességét, hogy szembenézzen vagy meneküljön a veszély elől. Így míg egyes gyerekek szorongásukat azzal fejezik ki, hogy visszahúzódnak olyan helyzetektől, személyektől vagy tárgyaktól, amelyek kiváltják félelmeiket, mások úgy reagálnak, hogy mindenáron ki akarnak törni a kényelmetlen helyzetből. Ez a viselkedés, amely kezelhetetlen is lehet, gyakran félreértelmezhető dühnek vagy ellenállásnak.
A szorongás egy olyan diagnózis, amely remekül képes álcázni magát. Sok mindennek tűnhet. Különösen azoknál a gyerekeknél, akik talán nem tudják szavakba önteni érzéseiket, vagy senki sem figyel rájuk, viselkedési szabálytalanságokkal nyilvánulhat meg a szorongásuk.
A szorongás jól ismert tünetei között olyan dolgok szerepelnek, mint például az alvásproblémák saját szobájukban vagy a szülőktől való elválás nehézségei, illetve bizonyos tevékenységek elkerülése. Sokan felismerik ezeket a tüneteket, de más esetekben a szorongás rejtve maradhat.
Amikor a fő panasz a dührohamok, az iskolai rendbontás, vagy a földre vetődés a bevásárlóközpontban, nehéz megérteni, hogy ez mit jelenthet. De nem ritka, hogy az ilyen gyerekeket, amikor szakemberekhez kerülnek, súlyos szorongásos zavarral diagnosztizálják.
Problémák az iskolában
Nem ritka, hogy a súlyos, fel nem ismert szorongásban szenvedő gyermekek zavart okoznak az iskolában, ahol az elvárások és a nyomás túl sok számukra. Ez rendkívül zavaró lehet a tanárok és akár a diákok számára, mivel nehéz „leolvasni” ezt a viselkedést, amely úgy tűnik, mintha a semmiből jönne.
Gyakran a probléma az, hogy amikor a szorongó gyerekek zavaróvá válnak, éppen azokat a felnőtteket taszítják el, akikre szükségük van ahhoz, hogy biztonságban érezzék magukat. És ahelyett, hogy megtanulnák kezelni a szorongásukat, az év nagy részsét vagy az igazgató irodájában töltik, vagy hazaküldik.
Az iskolai viselkedési problémák gyakran azon trauma eredményeként jelentkeznek, amelyet a gyerekek otthon élnek át. Hiszen azok a gyerekek, akik küzdenek, és nem érzik magukat biztonságban otthon, terrorizálóan viselkedhetnek az iskolában, elég megfélemlítő viselkedést mutatva. A legnagyobb kockázatnak azok a gyerekek vannak kitéve, akik ADHD-val küzdenek és traumát is átéltek. Ők túlzott éberséget mutatnak, nincs végrehajtási funkciójuk, félreértik a jeleket és harcba szállnak.
Eszközök a szorongás kezeléséhez
Amikor egy tanár képes kapcsolatot építeni egy gyermekkel, és kideríteni, hogy mi is történik vele valójában, mi váltja ki a viselkedést, gyakran tud neki olyan eszközöket adni, amelyek segítenek kezelni a szorongást és megelőzni az összeomlásokat. Ezeket a technikákat a gyerekek megtanulhatják és használhatják megnyugtatásra, például légzőgyakorlatokat vagy figyelemelterelő technikákat.
Amikor egy tanár megérti az ellenállás mögött rejlő szorongást, és nem abból indul ki, hogy a gyerek szándékosan próbálja megnehezíteni az életét, az megváltoztatja a hozzáállását. A tanár képes lesz együttműködni a gyerekkel és az iskolai tanácsadóval, hogy közösen dolgozzanak ki stratégiákat ezeknek a helyzeteknek a megelőzésére.
Ha ez úgy hangzik, hogy ez sok munkát igényel a tanártól, az azért van, mert tényleg sok munka kell hozzá, de a gyermek összeomlása utáni következmények kezelése is sok energiát igényel.
A szorongást összetévesztik az ADHD-val
A szorongás gyakran olyan tüneteket okoz az iskolai környezetben, amelyeket könnyen félreértelmeznek ADHD-nak vagy ellenszegülő viselkedésnek.
Például van egy gyerek, akinek nehézségei vannak az iskolában: nem figyel, állandóan felkel a helyéről, sok kérdést tesz fel, gyakran megy a mosdóba, más gyerekek személyes terébe tolakszik. A viselkedése zavarja a többi gyereket, és frusztrálja a tanárt, aki azon töpreng, miért tesz fel annyi kérdést, és miért érdekli annyira, hogy más gyerekek betartják-e a szabályokat.
Az emberek általában azt feltételezik, hogy a gyerek ADHD-val küzd, de gyakran valójában szorongásról van szó. A kényszerbetegségben szenvedő gyerekeket gyakran tévesen figyelmetlennek címkézik, pedig valójában nem azért tesznek fel annyi kérdést, mert nem figyelnek, hanem azért, mert sok megerősítésre van szükségük.
Hogyan ismerjük fel a szorongást
Valószínűleg gyakoribb, mint gondolnánk, hogy a szorongás zavaró viselkedésként jelentkezik, vagy együtt jár ilyen viselkedésekkel. Minden visszavezethető arra, hogy a gyerekek bonyolultak, és a tünetek átfedhetik a különböző diagnosztikai kategóriákat, ezért szükség van szakember által végzett átfogó és jó diagnosztikai értékelésre.
Először is, nem csak a szülőkkel, hanem a tanárokkal és más, a gyerek életében érintett emberekkel is beszélni kell, mert néha a gyerekek ugyanúgy viselkednek otthon és az iskolában, de néha két különböző gyerekként viselkednek.
Ezenkívül a teljes viselkedési spektrumra vonatkozó értékelési skálákat kell használni, nem csak a legnyilvánvalóbb területre, hogy ne hagyjunk ki semmit.
Egy súlyos szorongásos gyermek, aki küzd az iskolában, van, hogy figyelem- vagy tanulási nehézségekkel is küzdhet, de előbb a szorongást kell kezelni, mielőtt a többi problémával foglalkoznánk, hiszen a szorongás kihathat azokjra a területekre is.
Forrás: Jessica Minahan, Nancy Rappaport MD: The Behavior Code: A Practical Guide to Understanding and Teaching the Most Challenging Students (2012)
Gyakran Feltett Kérdések
Igen, a rendetlenkedés lehet a szorongás tünete egy gyereknél, mivel egyes szorongó gyerekeknek erős késztetésük van, hogy kilépjenek egy olyan helyzetből, ami szorongást okoz nekik. A viselkedésük dühnek vagy ellenállásnak tűnhet: dühkitörések, hisztik, szétszórtság, állandó mozgás, vagy vitatkozás másokkal.
Igen, a rendetlenkedő szorongó gyerekeket tévesen diagnosztizálhatják ADHD-val vagy viselkedészavarral. Ezért fontos, hogy egy mentális egészségügyi szakember, például pszichológus, pszichiáter vagy szociális munkás gondos értékelést végezzen, hogy megtudja, mi okozza a viselkedést.
A gyermekkori szorongás nagyon sikeresen kezelhető kognitív viselkedésterápiával (CBT). Néha gyógyszert is javasolnak.
A kognitív viselkedésterápiát nagyon sikeresen ki lehet egészíteni Aroma Freedom technikával, amelynek segítségével mélyebb érzelmi rétegeknél is felszabadulást tudunk elérni.