1. Mi a szorongás?
A szorongás egy nagyon általános kifejezés, amelyet arra használnak, hogy leírják a szélsőséges aggodalom vagy nyugtalanság érzését. A szorongás természetes, ha valami felkavaró történik. Azonban ha egy gyerek hosszú ideig szorong és ez megakadályozza őt abban, hogy olyan dolgokat csináljon, mint például iskolába járni vagy barátokkal találkozni, akkor ez már szorongásos zavarrá válhat. A gyerekeket különböző szorongásos zavarokkal lehet diagnosztizálni. A specifikus zavar attól függ, hogy mivel küzd a gyerek a leginkább, de sok tünet átfedésben van egymással.
2. Melyek a gyermekkori szorongás tünetei?
A szorongásnak számos tünete van, és gyerekenként nagyon különböző lehet. Íme néhány gyakori jel, ami arra utalhat, hogy egy gyermek szorongásos zavarban szenved:
- Alvási nehézségek
- Gyomorfájásra vagy más fizikai problémákra való panaszkodás
- Bizonyos helyzetek elkerülése
- Szülők vagy gondozók közelében való ragaszkodás
- Koncentrációs nehézségek az iskolában vagy állandó nyugtalanság
- Dühkitörések
- Erős önkritika
A gyermekek különböző típusú szorongásos zavarokkal lehetnek diagnosztizálva attól függően, hogy mi aggasztja őket leginkább.
3. Milyen típusú szorongásos zavarok jelentkezhetnek a gyermekeknél?
Szeparációs szorongásos zavar: A gyerekek rendkívül zaklatottak, amikor távol kell lenniük szüleiktől vagy gondozóiktól. Ez a szorongás túlmutat azon, amit az azonos korú gyerekek általában éreznek.
A szeparációs szorongás tünetei közé tartozik:
- Aggodalom a szülők vagy gondozók megbetegedésével vagy halálával kapcsolatban
- Az otthon elhagyásának vagy az iskolába járásnak az elutasítása
- Félelem az egyedül alvástól vagy egyedülléttől
- Rémálmok a szeparációval kapcsolatban
- Fizikai tünetek (például fejfájás vagy gyomorfájás) a közelgő szeparáció előtt
A szeparációs szorongásos zavarban szenvedő gyermekek legalább négy hétig mutatják ezeket a tüneteket.
Szociális szorongásos zavar: A szociális szorongásos zavarral küzdő gyerekek rendkívül önkritikusak mások előtt. Annyira félnek a megszégyenüléstől, hogy elkerülik a társas helyzeteket, sőt az osztályban való beszédet is.
A szociális szorongásos zavar tünetei gyermekeknél:
- A legtöbb társas helyzet elkerülése, vagy rendkívül rossz érzés ezekben a helyzetekben
- Fizikai tünetek, mint a remegés, izzadás vagy légzési nehézségek társas helyzetekben
- Kisgyermekeknél dühkitörések és sírás társas helyzetekben
- Félelem attól, hogy mások látják a szorongásukat és megítélik őket emiatt
Ahhoz, hogy egy gyermeket szociális szorongásos zavarral diagnosztizáljanak, az aggódásnak olyan mértékűnek kell lennie, hogy az megzavarja a mindennapi életet.
Szelektív mutizmus: A szelektív mutizmussal küzdő gyerekek nehezen beszélnek bizonyos helyzetekben, például az iskolában. Ezek a gyerekek nem csak szégyenlősek; annyira szoronganak, hogy képtelenek megszólalni.
A szelektív mutizmus diagnosztizálásához a gyermeknek:
- Képesnek kell lennie beszélni bizonyos helyzetekben, de másokban nem
- Legalább egy hónapja kell fennállnia a problémának
- Iskolai és társas tevékenységeikben is nehézséget okoz a probléma
A gyerekeket nem diagnosztizálják szelektív mutizmussal, ha a beszédzavart kommunikációs zavar vagy nyelvi akadály okozza.
Generalizált szorongásos zavar: A generalizált szorongásos zavarral küzdő gyerekek számos hétköznapi dolog miatt aggódnak. Az aggódásuk nem kapcsolódik semmi konkréthoz, és annyira súlyos, hogy zavarja a mindennapi életet.
A generalizált szorongásos zavar tünetei gyermekeknél:
- Nyugtalanság
- Feszült érzés
- Fáradtságérzet
- Koncentrációs problémák
- Dühösség
- Alvászavarok
Ahhoz, hogy generalizált szorongásos zavart diagnosztizáljanak, a gyermeknek a tünetek többségét legalább hat hónapig szinte minden nap tapasztalnia kell.
Pánikzavar: A pánikzavarral küzdő gyerekek gyakori, váratlan pánikrohamokat tapasztalnak. A pánikrohamok fizikai érzéseket okoznak, amelyek miatt a gyerekek azt gondolhatják, hogy meghalnak vagy szívrohamot kapnak. A gyermekeket akkor diagnosztizálják pánikzavarral, ha legalább egy pánikrohamot átélt és egyéb tüneteket is mutat, mint például:
- Állandó félelem újabb pánikrohamoktól
- Jelentős viselkedésbeli változások a pánikrohamok után, például olyan helyek kerülése, amelyek az egyik rohamra emlékeztetik őket
A pánikzavar diagnosztizálásakor a szakember kizárja az orvosi okokat és más zavarokat, mint például a poszttraumás stressz zavar (PTSD).
Obszesszív-kompulzív zavar (OCD): Az OCD-vel küzdő gyerekek olyan gondolatokat és aggályokat tapasztalnak, amelyek szorongást váltanak ki. Olyan szabályokat alkotnak maguknak, amelyeket követniük kell, hogy kordában tartsák a szorongásukat.
- Az obszessziók azok a nemkívánatos gondolatok, amelyek miatt a gyerekek idegesek és szorongók lesznek.
- A kényszerek azok a szabályok, amelyeket a gyerekek úgy érzik, hogy követniük kell, hogy megszabaduljanak a szorongástól.
A gyerekeket akkor diagnosztizálják OCD-vel, ha obszesszióik, kényszereik vagy mindkettőjük van.
Specifikus fóbia: A specifikus fóbiával küzdő gyerekek rendkívül félnek egy vagy több konkrét dologtól. Ez a félelem olyan dolgokra vonatkozik, amelyeket általában nem tekintenek veszélyesnek. A fóbiák megzavarják a gyerekek életét, amikor mindent megtesznek, hogy elkerüljék azokat a dolgokat, amelyektől félnek.
Gyakori fóbiák gyermekeknél:
- Állatok vagy rovarok
- A természet bizonyos elemei, mint a víz vagy a magasság
- Vér vagy injekciók
- Konkrét helyzetek, például tömeg vagy szűk terek
- Egyéb, például hányás, fulladás vagy hangos zajok
4. Hogyan kezelik a gyermekkori szorongást?
Szinte minden típusú szorongást a legjobban kognitív viselkedésterápiával (CBT) lehet kezelni. A CBT azon az elképzelésen alapul, hogy az, ahogyan gondolkodunk és cselekszünk, befolyásolja, hogyan érezzük magunkat. Ha a gyerekek megtanulják megváltoztatni a negatív gondolatokat és az egészségtelen cselekvéseket, képesek lesznek megváltoztatni a rossz érzéseiket is.
A CBT egyik fontos része a szorongás kezelésében az “expozíció és válaszmegelőzés” módszere. Ebben a folyamatban a terapeuta segít a gyereknek fokozatosan szembenézni azzal, amitől fél. Azáltal, hogy kis mennyiségben és biztonságos környezetben foglalkoznak a félelmeikkel, a gyerekek megtanulják kezelni a felmerülő erős érzelmeket.
A CBT-t nagyon jól ki lehet egészíteni az Aroma Freedom technikával, hiszen a belső negatív gondolatokat néha az intenzív érzelmi kapcsolódása blokkolja. Az AFT segítségével gyönyörűen fel lehet oldani az érzelmi blokkokat, hogy ahhoz a mély réteghez is eljussunk, ahova egy beszélgetésen alapuló technikával nem tudunk.
Néhány gyermek esetében a szorongás kezelésére szolgáló gyógyszerek szedése a terápia mellett hatékonyabbá teheti a kezelést.